Miután ezt végig gondoltam, akkor jutott eszembe, hogy Márk nem is ismeri a bátyámat. Márknak fogalma sincs, hogy kivel jöttem el a sulitól. Márk féltékeny!
Mosolyogva tettem el a mobilom a táskámba. Úgy döntöttem, nem írok vissza. Kínzom egy kicsit. Ennyi büntetés jár neki.
- Mért van olyan jó kedved? - kérdezte a bátyám, miközben megállt egy zebránál.
- Örülök, hogy itt vagy. - adtam meg a választ, ami persze igaz volt, de akkor Márk miatt vigyorogtam, mint a vadalma. - Hoztál ajándékot?
- Hát... majd meglátod.
- Szóval hoztál.
- Nem mondtam ilyet. - tiltakozott.
- Ha nem hoztál volna, akkor zavarba jönnél és mentegetve magad elmondanád, hogy nem hoztál. De mivel nem ezt tetted, hanem titkolózol, akkor biztos vagyok benne, hogy hoztál. - magyaráztam.
- Kezdem azt hinni, hogy filozófia szakos vagy. - lökött játékosan oldalba. - Amúgy tényleg hoztam ajándékot.
- Tudtam!
Mikor haza értünk rögtön az ajándékomat követeltem, de nem volt hajlandó még oda adni, csak ebéd után. Hiába könyörögtem, nem hatotta meg. Na meg azt sem árulta el, hogy mi az ajándék. Anyáéknak viszont már akkor oda adtam, amikor megérkezett. Apa egy eredeti Boss parfümöt kapott, anya pedig egy ékszer szettet.
Én pusztítottam el leghamarabb az ebédemet, hogy végre megkapjam az ajándékomat, de ez rossz ötlet volt, mert Konrád a lehető leglassabban fogyasztotta el a kajáját. Így türelmetlenül fészkelődtem a székemben, amíg befejezte.
- Látom nem bírsz már magaddal. Gyere, mert megkapod, amire annyira vársz. - állt fel az asztaltól én meg követtem őt a szobájába. - Esküszöm, ha nem fog tetszeni és nem úgy fogod használni, ahogy kell, soha többé nem kapsz semmit. Nem volt olcsó, méghozzá egy csomót fizettem érte a repülőtéren, mert nagyon nehéz.
Egy kék dobozt emelt ki az ágya mögül, majd a kezembe adta és azt mondta, hogy a szobámba nyissam ki, mert nem szeretne, ha az ő szobájában szemetelnék. Nem hazudott, a doboz tényleg nehéz volt. Nem tétováztam, rögtön átfutottam a saját területemre, letettem a dobozt az ágyamra, majd kezdtem levenni róla a csomagolást. Eközben a bátyám az ajtóból figyelt, mert kíváncsi volt a reakciómra. Miután felnyitottam a dobozt és megláttam a sok könyvet örömömben felsikítottam, majd a bátyám nyakába ugrottam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
- Ne sikíts a fülembe!
- Bocs, de annyira boldog vagyok! - adtam cuppanós puszit az arcára.
- De ugye azt láttad, hogy mind angolul van? Azért vettem, mert rád fér az angol gyakorlása.
- Nem számít, hogy milyen nyelven van! Imádom őket!
- És engem.
- Igen, téged is.
Másnap reggel, miután felébredtem és tudatosult bennem, hogy a bátyám itthon van, rögtön átszaladtam hozzá és ráugrottam az ágyára.
- Ébresztő! - suttogtam a fülébe.
- Hagyjál már! Hány óra? - kérdezte álmosan.
- Hét.
- Mért ébresztettél fel? - kérdezte durcásan, amit megértek, mert én is utálok korán kelni.
- Vigyél el suliba, légyszi!
- Ne már! Álmos vagyok.
- De annyira hideg van kint. Megfagyok, mire oda érek.
- Hányra legyek kész? - kérdezte beletörődve sorsába.
- Háromnegyed.
- Fél óra múlva ébressz fel.
- Szeretlek! - mondtam győzelemittasan, de ő csak elfordult és aludt tovább.
Háromnegyed nyolckor már a sulinál voltam a bátyámmal, aki morcos és álmos volt, de nem vetette a szememre, hogy rossz testvér vagyok.
- Tényleg kösz, hogy elhoztál. - pusziltam arcon, majd kiszálltam a kocsiból.
- Első és utolsó alkalom! - hallottam, ahogy utánam kiált, de nem törődtem vele, csak mosolyogva integettem neki, majd bementem az épületbe.
- Márk totál kivan rád! - támadott le Bálint, ahogy beléptem az osztályba.
- A bátyám miatt? - kérdeztem nevetve.
- Mi van? A bátyáddal mentél el tegnap? - értetlenkedett.
- Aha.
- Akkor meg mért a francért nem írtál vissza Márknak?
- Megérdemelte, hogy egy kicsit szenvedjen. - mondtam karba tett kézzel.
- Ti mind ketten meg vagytok húzatva. Két öt évessel kevesebb a baj, mint veletek. - erre megfogta a karon és el kezdett húzni maga után.
- Hé! Mégis mit csinálsz?
- Most meg fogod beszélni Márkkal a dolgokat.
- Ne már!
- De-de! - erre kinyitotta az előttem lévő 11.B osztály ajtaját és belökött maga előtt. - Hé, Mária és barátnője! - szólt oda a két lánynak, akik az osztályban voltak, Márkon kívül.
- Márti. - javította ki a lány.
- Aha. Kicsit magukra hagynátok Márkot és Annát? - mosolygott rájuk kedvesen, és sajnos ez a mosoly hatott, mert a két lány fel állt és elhagyták az osztálytermet. - Jó beszélgetést! - kacsintott ránk Bálint, majd ránk csapta az ajtót.
Én meg csak ott álltam zavartam Márk előtt, aki komoly képpel vizslatott engem.
- Hát...a...szia! - köszöntem feszengve.
- Mi ez az egész?
- Bálint azt akarja, hogy tisztázzuk a dolgokat.
- Aha. Akkor kezd te! - ült fel egyik padra.
- Hát jó... - fújtam ki a levegőt - A fiú, akivel elmentem tegnap... azt félre értetted.
- Mit lehet azon félre érteni, hogy a nyakába ugrassz, meg puszit adsz neki, majd elmész vele?
- Ó! Gondolkozz már egy kicsit! Ő a bátyám volt!
- A bátyád? Akkor meg mért nem írtál vissza? - vont kérdőre, de már nem is volt dühös.
- Megérdemelted, hogy vívódj egy kicsit.
- Hogy te mennyire ki tudsz készíteni! - rázta hitetlenkedve a fejét, majd leugrott a padról, oda jött hozzám és átölelte a derekamat. - Valamilyen érthetetlen ok miatt megőrjítesz!
- Érthetetlen o... - nem hagyta, hogy befejezzem, mert hirtelen a nyelvét a számban találtam, amit bevallom, kicsit sem bántam. Átkaroltam a nyakát és viszonoztam a csókját. Ő ezt biztatásnak vette, mert mert hirtelen lecsúszott a keze a hátamon, egész a fenekemig, majd a combomig és felültetett a katedrára, ő pedig a két combom közé furakodott.
Persze én irtó zavarba jöttem, mert még soha nem támadtak le ennyire, de nem állítottam le.
Sajnos.
Mert a következő pillanatban kinyílt az ajtó.
folytaasd gyorsan, kérlek!
VálaszTörlésIgyekszem, bár mostanában nincs sok időm :)
Törlés