4. fejezet

Már egy hete járok ebbe a suliba, de különös módon még nem találkoztam Krisztiánnal, az unokatesómmal. Pedig ő is ebbe a suliba jár. Kedves tőle, hogy nem vette a fáradságot, hogy megkeressen. Igaz, én sem erőltettem meg magam. Gondoltam, hogy addig nem is fogunk találkozni, amíg véletlenül össze nem futunk. De legnagyobb meglepetésemre első óra után megjelent az osztályunkban.
A lányok olvadoztak és még levegőt is elfelejtettek venni, amikor meglátták. Tudtam, hogy menő, meg hogy tapadnak rá a csajok, de azt nem hogy ennyire.
- Na végre megvagy! - állt meg a padom előtt, majd sóhajtott egy nagyot és széttárta a karját egy ölelésre.
- Mintha napok óta kerestél volna. - mondtam tettetett gúnnyal, utána pedig megöleltem és egy cuppanos puszit kaptam az arcomra. (Gyerekkori szokása. Tudja, hogy utálom!) Az osztályban hirtelen csend lett. Felvont szemöldökkel néztem körbe és meg kellett állapítanom, hogy minden szem ránk szegeződik. Kérdőn néztem Kriszre, de ő csak megvonta a vállát. Pár másodpercnek el kellett telnie, hogy megértsem ezt az egészet. Tehát. Krisz a suli egyik nagymenője, a lányok rajonganak érte és szerintem mindenki félreértelmezte ezt az egész szituációt.
Ez be is bizonyosodott, amikor pár perc múlva Krisz elhagyta az osztályunkat.
- Anna! Te jársz Krisszel? - kérdezte döbbenten Veca. Többen is közelebb jöttek és kíváncsian várták a válaszom.
- Nem. - nevettem el magam.
- Pedig úgy tűnt.
- Krisz az unokatesóm. - mondtam az értetlenkedő arcoknak.
- Tényleg? - dobódott fel Detti.
- Igen.
- Hú! Megkönnyebbültem. - fújta ki a levegőt.
Karola egy szúrós pillantással jutalmazta Dettit, mire a szőke lány kicsit megszeppenve leült a helyére. Most már tisztában vagyok azzal, hogy a három lány közül ki a főnök.
A többiek is leültek a helyükre, mivel bejött a tanár és megkezdődött a biológia óra. A tanár nem kérdezett semmit, az sem zavarta, hogy sokan nem írták a leckét. A többiek szerint senkit sem ismer és nem is törekszik arra, hogy megismerjen bárkit is. Kicsit fura alak.
Következő óra kémia volt. A tanár dolgozatot íratott, amit persze én nem tudtam, mivel két héttel ezelőtt szólt, azóta pedig nem esett szó róla. Tuti nem lett ötös.
A két angol óra hamar eltelt. Az első órán új leckét vettünk, a másodikon pedig activity-t játszódtunk.
Egyedül indultam haza, mivel Veca az anyukájával vásárolni ment.
A suli előtt Áronnal találkoztam. Megkérdezte, hogy haza kísérhet-e és én igent mondtam. A sulitól nem messze megint ott ácsorgott a bagós társaság, köztük Márk is. Mikor meglátott minket, csak felvonta a szemöldökét, utána gúnyosan felnevetett. Szó nélkül hagytuk a reakcióját (amit nem tudok mire vélni) és elsétáltunk.
- Márkkal nem kedvelitek egymást, ugye? - kérdeztem.
- Nem.
- És miért? Van ennek valami különösebb oka, például egy lány? - érdeklődtem tovább.
- Egészen eddig nem volt, csak szimplán nem bírtuk egymást. De azt hiszem most már van. - válaszolta, utána rámmosolygott. Igazából most vettem észre, hogy mennyire helyes. Biztos van egy pár hódolója. Mivel a legtöbb lánynál két dolog számít, ha egy fiúról van szó: a kinézet és a népszerűség. Áron pedig eléggé ismert a suliban.
- Ezt, hogy érted?
- Mindegy. Nem fontos. - legyintett és elterelte a témát.
A házunk előtt még pár percet beszélgettünk. Nem hívtam be, mert anya még nem ért haza, apa pedig későig dolgozott és elég félre érthető lenne, ha egy fiúval ketten tartozkódnánk egy házban.
Mivel a szüleim nem voltak otthon, ebéd nem volt, így csináltam magamnak pár szendvicset és felvonultam velük a szobámba. Tanultam egy kicsit és megcsináltam a házikat, utána bekapcsoltam a laptopom. Jött pár lényegtelen értesítésem, egy üzenetem egy régi barátnőmtől és egy barát felkérésem. Kicsit meglepődtem, amikor megláttam az utóbbinál a nevet. Horváth Márk. Kis gondolkodás után elfogadtam, annak ellenére, hogy nem kedvelem. Mivel ismerem és ő a duett partnerem, így elég nagy bunkóság lett volna nem elfogadnom. Ránéztem a profiljára meg a képeire, csupán kíváncsiságból. Hát, mit is mondjak? A képeire háromszáznál is több like-ot kap, az üzenőfalán egy csomó poszt (legtöbb lányoktól) és szerintem, ha kiírná azt, hogy 'Múú!' arra is kapna több száz like-ot meg virtuális szívet.
Estére haza értek a szüleim, így együtt vacsoráztunk. Anya készített lasagne tésztát, ami az egyik kedvencem. Elmeséltem nagyjából a napomat, többek között a kémia dolgozatot. Hiába mentegtőztem, hogy nem tudtam, hogy írunk, mert felhozták ellenem 'A rendes diákok minden órára készülnek' dumát. Erről enyit.
Felmentem a szobámba, gondoltam lefekvésig netezek. Nem várt személy üzent facebookon.
Horváth Márk: Annácska, ne hülyéskedj! Áron?
Nemes Anna: Igen. Áronnal jó barátok vagyunk. Amúgy mondtam már, hogy csak Anna!!!
Horváth Márk: Barátok, mi? :))
Nemes Anna: Mi olyan vicces ebben?
Horváth Márk: Mindegy. Nem számít.
Nemes Anna: Úgysem érdekel a véleményed!
Horváth Márk: Tényleg?
Nemes Anna: Tényleg.
Horváth Márk: Biztos? :D
Nemes Anna: Biztos!!!
Horváth Márk: Amúgy jól áll rajtad a világos farmer. Tetszik, ami ma rajtad volt.
Elkerekedett szemekkel bámultam az üzenetre. Most komolyan megdícsér a suli egyik legmenőbb pasija?
Nemes Anna: Igen?
Horváth Márk: Azt mondtad, hogy nem érdekel a véleményem. :D
A francba! Totál beégés! Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit írjak. Szerencse, hogy nem látott, mert az arcom színét a vörös rózsa is megirigyelte volna.
Nemes Anna: Nem is!
Horváth Márk: Jó éjt, Annácska! :))

3. fejezet

Ma az első óránk földrajz volt, az egyik kedvenc tantárgyam. A tanár Kelemen Mátyás, annyira lelkesen beszélt az új leckéről, hogy látszólag mindenki érdeklődését felkeltette, kivéve Lilláét, aki nagyon lázadó típus és semmi sem érdekli őt. Irodalom órán a tanárnő ellenőrízte a füzetem, hogy bepótoltam-e a leckét. Szerencsére tegnap délután befejeztem, de még hátra van az angol és német bepótlása. Az irodalomtanárnő felszólította Vecát felelni, de ő kihúzta magát azzal az indokkal, hogy eddig nálam volt a füzete. Így a mai órán nem felelt, de a tanárnő bíztosította arról, hogy következő órán ő lesz az első felelő. Végül Ervin volt a felelő, aki persze a hosszú, tökéletes feleletére megkapta az ötöst.

Ezek után következett az én rémálmom, a fizika óra. Mindig rettegtem ettől az órától. Nem vagyok kifejezettem rossz 'fizikus', de mivel a régi tanárom eléggé pikkelt rám, megutáltam a tanárt is, és a tantárgyat is. A tanárnő is hasonlóan érzett irántam. Folyton engen szúrt ki felelőnek - ilyenkor a legnehezebb kérdéseket kaptam, a dolgozatokban egy kis hibáért egy egész pontot húzott le, ha feltett egy kérdést és nem tudtam rá a választ, akkor egy rossz jeggyel gazdagodtam, legjobb esetben fekete ponttal. Hogy miért utált annyira? Őszintén, fogalmam sincs. Egyszer az óráján megszólalt a mobilom, és ennyi. Ez már örök titok marad számomra.
Az új fizika tanáromról semmit sem tudtam, ezért kérdezősködtem róla Vecától. Ő csak annyit mondott, hogy nem kell a fizika miatt aggódnóm. És igaza is volt. Becsengetés után pár perccel egy hatvanas éveiben járó, alacsony, feje tetjén kopasz férfi sétált be az osztályba. Kedvesen rámosolygott az osztályra, aztán megakadt a szeme rajtam. Észre vette, hogy új vagyok és megkért, hogy mutatkozzak be. Pár szóban meséltem magamról. Mekérdezte, hogy mennyire vagyok jó fizikából, én meg őszintén válaszoltam, hogy nem vagyok egy ász belőle. Az ő válasza csak annyi volt, hogy ezen még változtathatunk. Megtudtam, hogy mindenki Nándor bácsinak szólítja. Ez is egy jó pont a szememben. Nem lenne jó Mészáros tanár úrnak szólítani. Az óra további részében néhény feladatot oldottunk és beszélgettünk.
A matek óra hamar elszaladt, viszont az ez után következő történelem nem akart véget érni. Az ofő egész órán diktált. Néha tartott 2-3 perces pihenőket, olyankor pedig valami hülye háborúkról beszélt.
A következő órát már mindenki várta. Zene. A többiek szerint ez a legtutibb óra, a legtutibb tanárral. Külön zene terem is van. A földszinten van a terem, így minden cuccomat összeszedtem, hogy óra után ne kelljen visszamennem a harmadikra. Amúgy ez nem egy átlagos osztály volt. Nem voltak padok, csak székek, amik sorba voltak rendezve. Több hangszer is megtalálható volt benne, köztük zongora és gitár. A két kedvencem. Gitározni nem nagyon tudok, viszont zongorázom hét éves korom óta. A másik osztályból már páran ott voltak, köztük Áron is. Az utolsó előtti sorban ült. Intett nekem és én oda mentem magammal húzva Vecát is.
- Szia! - köszöntünk egyszerre Vecával.
- Sziasztok! Ültök itt?
- Igen, ha nem gond. - leültem mellé és szőke barátnőm közé.
Áron bemutatott pár barátjának. A Lehelt és a Marcit megjegyeztem, de a másik két barátjának a nevére már nem emlékszem.
- Na és hogy tetszik a suli? - érdeklődött.
- Klassz. De tényleg.
- Még. - mondta Marci.
Tovább már nem beszélgettünk, mert bejött a tanár. Félhosszú hajú, szakállas, fura stílusú, 28 éves férfi. Fehér Robert. A korát és a nevét Vecától tudom.
Elhelyezkedett a tanári széken és már kezdte volna a mondanivalóját, amikor valaki kopogás nélkül bejött, nem törődve, hogy elkezdődött az óra.
- Márk! Örülök, hogy megtaláltad a zene termet. - mondta ironikusan.
- Én is! - felelte a fiú ugyanolyan hangnemben. Pofátlan! - gondoltam magamban.
- Múlt héten szépen ellógtál zenéről. Megtudhatnám miért?
- Hát tudja tanár úr... fontos dolgom volt.
- Legközelebb szólj! Rendben? - erőltetett mosolyt az arcára a tanár.
- Természetesen! - és elindult felénk. Vagyis nem kimondottam oda hozzánk. A leghátsó sorba, mert ott volt hely, közvetlenül mögöttem. Amikor a mi sorunkhoz ért egy pillanatra rám nézett, utána levágta magát a mögöttem lévő székbe. Lepacsizott pár haverjával, váltottak pár szót, majd elhallgattak, mert a tanár beszélni kezdett.
- Múlt héten ugye megbeszéltük a duett előadásokat? - páran bólintottak - Rendben. Úgy tudom mindenkinek meg van a párja, kivéve a lógósunknak. - utalt Márkra.
- Van egy új diák, tanár úr! - kiabált be Veca, nekem pedig hirtelen összeszűkült a gyomrom az izgatottságtól. Most mért kellett elárulnia?! Tudom, hogy nem tarthattam titokban a kilétemet a tanár előtt, de én majd óra végén, mikor már senki sem figyel a tanárra, bemutatkoztam volna neki. Minden szem rám szegeződött, amitől kicsit zavarba jöttem.
- Igazán? Bemutatkoznál?
- Anna vagyok. - fogtam rövidre. Utálok én lenni a középpontban!
- Akkor megoldódott a próbléma. Te leszel Márk párja.
- Nem! - vágtuk rá egyszerre a hátam mögött ülő fiúval. Mindenki furán nézett ránk, de most ez nem zavart. Nem akartam egy ilyen bunkónak a társa lenni semmiben. Igaz, hogy nem tudok sokat róla, de az első találkozásunkból következtetve, nem egy kedves személyiség.
- Megtudhatnám, hogy mért nem szeretnétek együtt dolgozni?
- Mert nem akarok vele lenni! - feleltem már majdnem hisztérikusan. Amúgy ez elég hülye indok.
- Ugyanígy gondolom. - mondta Márk.
- Sajnálom! Nincs vita! November végére készüljetek fel rendesen. Egyezzetek meg egy dalban és dolgozzátok fel a saját stílusotokban.
Próbáltam vitázni erről a tanárral, de rendíthetetlen volt. Muszáj Márkkal lennem.
Óra után Vecával indultam haza.
- Azt hiszem most minden lány irigy rád. - mondta lelkesen.
- Rám? Mégis mért? - értetlenkedtem.
- Márk miatt. Ő az egyik legmenőbb pasi a suliban. Mindenki odavan érte.
- Hidd el! Szívesen cserélnék bárkivel.
- Ne hülyéskedj már! Képzeld el  milyen romantikus együtt énekelni vele! - olvadozott.
- Szerintem egyáltalán nem az!
- Még nem is énekeltetek együtt. Lehet, hogy a próbák alatt majd megkedvelitek egymást.
- Azt kétlem!
- Hallottam már olyasmiről, hogy gyakran megesik, amikor egy fiú és egy lány utálja egymást, az utálat lassan átváltozik szerelemmé. - magyarázta - Annyira de annyira romantikus lenne, ha ti is egymásba szeretnétek!
- Nem! Ez soha nem fog megtörténni. Higgy nekem!
Kiértünk a suli elé, amikor valaki utánam kiáltott.
- Hé Annácska! - megfordultam és Márk sietett felém. A becenév hallatára felhúztam egyik szemöldököm.
- Csak Anna!
- Nekem nyolc! Csak annyit szeretnék mondani, ne reméld, hogy Britney-t vagy Selena Gomez-t fogok veled énekelni.
- Megnyugodhatsz! Eszembe sem jutott ilyesmi.
Megfordultam, nem várva válaszra és elindultam.
- Jót beszélgettünk! - kiáltotta utánam - Annácska! - tette hozzá.
Miután haza mentem már egészen rossz kedvem lett. Még a Dumb és Dumber sem dobott fel (este néztem az RTL Klubon), pedig imádom a vígjátékokat.
Kegyetlen az élet!

2. fejezet

Utálom a reggeleket. Szinte fájdalmat okoz kinyitni a szemem, az azelőtti óracsergésről nem is beszélve. Mégis mindig kikelek az ágyból, mert késésben lenni sem szeretek. A szekrényemből előhalásztam egy fekete csőnadrágot és egy piros rövid ujjú pólót, amin a Hello szó szerepel. Elvégztem a reggeli teendőimet, reggeliztem, majd felvettem a fekete Vans cipőmet. Jeleztem anyának, hogy kész vagyok és kisétáltam az udvarra a kocsinkhoz. Pár perc múlva megjött anya is és elindulunk.
- Apa már elment? - kérdeztem, mivel ma még nem láttam.
- Igen. Ma sűrű napja lesz és úgy döntött, hogy hamarabb be megy dolgozni. - néha tényleg nehéz napjai vannak apának. Építészmérnök. Régen azt hittem, hogy ez nem lehet nehéz szakma, ha az illetőnek megvan a rátermettsége, de apát elnézve most már megcáfolom ezt az elgondolásom. S hogy ha már a szakmákról van szó akkor beszéljünk anyáról és a bátyámról is. Anya pszichológus, egy gimiben kapott állást Budán. Szerencsére nem az én sulimban, az kész katasztrófa lenne. Ami a bátyámat illeti, ő még csak tanul. Ügyvédnek tanul Angliában. Ő a család szeme fénye. Ezt nem azért mondom, mert talán irigykedem rá. Tényleg nem. Oké, talán egy kicsit. De csakis azért, mert Konrád nem csak okos, hanem nagyon szorgalmas és jó fiú. Én pedig a fekete bárány. Mondjuk nem vagyok rossz tanuló, de a bátyám mellett nyugodtan elbújhatok. Gyakran leszid, ha nem úgy teljesítek, ahogy ő elvárja tőlem. Ilyenkor kicsit kiakadok és mindig azt hangoztatom, hogy 'Nem vagyunk egyformák!', de fura módon sosem hallja meg a kifogásaimat. Mindezek ellenére nagyon jó a viszonyunk. Veszekszünk és szívjuk egymás vérét, de szerintem ilyen egy normális testvéri kapcsolat.
Elbúcsúztam anyától és a suli fele vettem az irányt. A suli előtt Bálinttal találkoztam.
- Szia! - köszönt jókedvűen.
- Hali! - mosolyógtam rá én is.
Együtt mentünk fel az osztályba. Mikor beléptünk senkit sem láttam, tehát mi voltunk az elsők.
- Mindig te vagy az első, aki megérkezik? - kérdeztem.
- Igen. A többiek csak háromnegyed nyolc körül érkeznek.
- Mért jössz ilyen korán? - kíváncsiskodtam.
- Mert korán kelő vagyok. Amúgy mi az első óránk?
- Irodalom. De ezt inkább neked kéne tudnod, nem te vagy az új diák.
- Ez igaz, de elvesztettem az órarendem. - mosolygott a fejét vakargatva.
- És honnan tudod, hogy milyen tantárgyakat csomagolj be?
- Az az igazság, hogy majdnem az egész füzetem nálam van. - nevettem azon, amit mondott.
- És a könyvek?
- Azokat nem hordom. Amúgy ma este nézed a meccset? - érdeklődött.
- Persze, ki nem hagynám.
Egész jól elcsevegtünk Bálinttal. Nagyon jó fej meg vicces.
Az irodalom óra elég lassan telt. Szinte megállás nélkül diktált a tanárnő. Magyar Anikó az irodalomtanárnő. Illik rá a neve. Óra végén megkért, hogy minél előbb pótóljam be a leckéket. Ez után angol jött. Sokkal jobb volt, mint az irodalom. Nem vagyok egy profi angolos, ennek ellenére szeretem az angol órákat. A matek órát már vártam. Minden osztálytársam szerint a matektanár a világ legjobb matektanára. Mondjuk ebben kételkedtem, hisz az ofó férje, ő pedig nem rendelkezik sem humorérzékkel, sem semmilyes 'jó tanár' jelzővel.
Becsengetés után pár perccel a tanár be is lépett az osztályba. Körülbelül ugyanannyi idős férfi, mint az ofő, a harmincas évei elejét taposhatja. Rögtön ki is szúrt engem.
- Gondolom te vagy az új diák. - mosolygott. - Mi is a neved?
- Anna.
- Nos, Anna. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire értesz a matematikához. Megtennéd, hogy kijössz a táblához megoldani pár feladatot. - nem kicsit meglepett, hogy az első matekórámon máris felmérnek. Végül kimentem a táblához, a kezembe vettem egy krétát és vártam, hogy diktálja a feladatot. Nem feszengtem nagyon, mert nem vagyok egy rossz matekos. Inkább az zavart, hogy minden szem rám szegeződött. Először egy egyszerű gyökös feladatot diktált, amit minden gond nélkül megoldottam. Ezután egy egyenletet, egy másodfokú egyenletet, végül pedig egy függvényes feladatot. Szerencsére mindet sikerült megoldanom hibátlanul.
- Köszönöm. Hozd ki az ellenőrződ. - mondta, miközben nyitotta a naplót. Odavittem az új ellenőrzőm, amiben még egyetlen jegy sem szerepelt, a tanár pedig befirkantotta az ötöst.
Egész órán feladatoztunk, kivéve mikor kitértünk egy másik témára és percekig firtattuk. Orsós tanárúrral bármiről el lehet beszélgetni. Lehet szó politikáról, tévéműsorokról, filmekről, sportról. Óra végén Veca biztosított arról, hogy engem már meg is kedvelt Orsós tanárúr. Ezt örömmel hallottam.
Ma is Veca-val indultam haza. Megígértem, hogy hamar visszahozom a füzeteit, amiket kölcsön adott. Ő persze örült volna, ha még sokáig nálam maradnak, így kihúzhatta volna magát a tanulás alól. A sulitól nem messze megláttam azt a fiút, aki tegnap fellökött, azt hiszem Márk a neve. Pár bagós fiú társaságában volt. Azon csodálkoztam, hogy tegnap hogy nem vettem észre, mennyire helyes. Magas, 180 centinél is magasabb lehet, barna haja van, a szeme színét nem láttam. Csak rá kell nézni és rájövünk, hogy ő az a tipikus lányok kedvence. Bahh... én épp az ilyeneket nem bírom. Talán érezte, hogy bámulom, mert felém fordult, mire én rögtön elkaptam a tekintetem. Figyelemelterelés képpen, a Vámpírnaplókról kezdtem el fecsegni Vecának.
Otthon beszámoltam anyuéknak az ötösömről, ők pedig megdícsértek. Megszokták már, hogy a gyerekük folyton jó jegyeket hoz haza. Ezt persze nem magamra értem. Inkább Konrádra.
Este apuval leültünk a nappaliba a tévé elé és megnéztük a Real Madrid - Basel meccset. A Real Madrid győzött 5-1-el, tehát boldogan feküdtem le.

1. fejezet

- Biztos nem akarod, hogy bemenjek veled? - kérdezte anya úgy századszorra.
- Biztos. Mondtam már, hogy megoldom egyedül. Csak annyi a dolgom, hogy megkeresem a tanárit, hogy az ofő megmutassa az osztályom és bemutasson az osztálytársaimnak. Úgy gondolom, hogy 16 évesen ennyit el tudok intézni. - magyaráztam durcásan anyának, miközben a kocsiban ültünk a suli előtt. Utálom, mikor úgy kezelnek, mint egy hat évest.
- Rendben. Sok sikert!
- Köszi! - egy gyors ölelést még kaptam tőle, és máris siettem be a suliba.
A portánál felmutattam a belépőkártyámat, hogy igazoljam, tényleg a Radnóti Miklós gimibe járok. Belépve az aulába körül néztem. Hirtelen azt sem tudtam, merre keressem a tanárit. Végül úgy döntöttem, hogy elindulok valamerre, csak azért, hogy ne álldogáljak egy helyben. Közben megszólalt a mobilom, jelezve, hogy üzenetem érkezett. Gyorsan előkapartam a táskámból és megnézem kitől érkezett. Csak anya üzent, hogy nem tud utánam jönni délután, így egyedül haza kell gyalogolnom. Remek! Remélem nem fogok eltévedni.
Újból kicsatoltam a táskámat, hogy visszategyem a mobilom, mikor valaki teljes erővel nekem jött. A földre estem és szinte minden kiborult a táskámból. Csodálatos! Már az első nap szereztem egy ciki sztorit.
- Bocs! - vetette oda nekem a személy, akivel frontálisan ütköztem. Csak egy pillanatra nézett rám, s tovább is ment. Szóltam volna neki pár kedves szót, de sietve tovább ment, így nem volt rá lehetőségem.
Lassan összeszedtem a földre borult cuccaimat és próbáltam nem arra gondolni, hogy ez mennyire ciki.
- Jól vagy? - hajolt le hozzám egy fiú és felvette az utolsó földön maradt füzetemet.
- Ja. Ennél cikibben nem érezhetném magam. - a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen, amit szívesen elfogadtam. - Köszi. Amúgy ismered őt? - utaltam a gázolómra.
- Sajnos igen. Márkot mindenki ismeri.
- Rajtam kívül.
- Új vagy? - nézett rám kérdőn.
- Igen, ez az első napom.
- Ha gondolod körbevezetlek. - ajánlotta fel kedvesen.
- Most csak a tanáriig szeretnék eljutni.
- Gyere, megmutatom hol van. Amúgy Áron vagyok. - nyújtotta a kezét, most bemutatkozásképpen.
- Anna.
- Melyik osztályban vagy?
- 10. B.
- Úú... Szegény!
- Mért?
- Hát azon kívül, hogy a suli egyik legrosszabb hírű osztályába kerültél,  kifogtad a legszigorúbb tanárt is osztályfőnőknek.
- Remélem azért túlélem a következő három évet. -vontam meg a vállam.
- Amúgy lesz egy közös óránk. - húzta mosolyra a száját. - A zenét együtt tartja a 10. B és 11. B. - mondta mielőtt rákérdeztem volna a tantárgyra.
Ezután nem nagyon beszélgettünk. Csendben követtem az első emeletre, és ott meg is pillantottam a tanárit.
- Itt is volnánk. Sok sikert!
- Köszi!
- Viszlát! - köszönt el, engem ott hagyva egyedül.
Pár pillanatig azon gondolkodtam, hogy bekopogjak és bemenjek vagy inkább várjak meg  egy tanárt, amíg ide nem jön. Végül a másodikat választottam, mert nyílt az ajtó és egy harminc év körüli tanárnő jött ki.
- Elnézést! - szólítottam meg, mire ő rám nézett. - Orsós Ágnes tanárnőt keresem.
- Én vagyok. - közölte egyhangúan. - Te lennél az új diákom, ugye? - kérdezte, miközben a szemüvegét jobban feltolta a szemére, biztosan, hogy jobban szemügyre vegyen.
Szerintem semmi kifogásolható sem volt rajtam. Sötét csőfarmer, világos szürke póló, amin fekete betűkkel az 'I hate Mondays' szöveg szerepel. Talán ez annyira nem tetszett neki, de nem tett semmilyen megjegyzést, csak kérte, hogy menjek utána.
- Ugye megvan az összes papírod, ami a beiratkozásodat illeti?
- Igen, az összes megvan. - válaszoltam udvariasan. A legfölső emeletre vezetett. Hogy én mennyit fogok lépcsőzni...
Benyitott a második osztályba, ahonnan eddig hatalmas ricsaj hallatszott ki.
- Örülnék, ha megtanulnátok normális diákokként viselkedni! - emelte fel a hangját Orsós tanárnő, mármint az ofő. - Ezerszer elmondtam, hogy csendben, fegyelmezetten várjátok a tanárt. Legközelebb, ha hangoskodva vártok, komoly büntetést kaptok. - magyarázta tovább, kissé idegbetegen. Leült a tanári székre és úgy tűnt, hogy rólam megfeledkezett, ezért megköszörültem a torkomat. - Igen! Bemutatom az új osztálytársatokat, Nemes Annát. - csendben mondtam egy hellót, közben végignéztem az új osztályomon. Láttam kedves, érdeklődő arcokat, de akadt pár közömbös is. A tanárnő tovább folytatta mondanivalóját. - Ülj le oda hátra, van egy üres hely Veronika mellett.
Hátra mentem és leültem egy világos szőke hajú mosolygós lány mellé. Rögtön be is mutatkozott.
- Szia, Veca vagyok.
- Szia. Én Anna. - mosolyógtam rá én is.
- Mivel még nem ismeritek egymást, úgy döntöttem, hogy most nem tartom meg a történelem órát, hanem ismerkedési órát tartunk.
- Ezaz! - kiáltotta boldogan egy duci fiú.
- Lajos, azért még lefeleltethetlek. - fenyegetőzött az ofő.
- Nem tanárnő, jó leszek. -felelte vissza a fiú.
- Ajánlóm is. Na akkor kezdjük az ismerkedést. Névsor szerint mindenki bemutatkozik és mond pár dolgot magáról. - magyarázta Orsós.
- Tanárnő? Névjegykártyát is adjunk? - kérdezte egy szőke, eléggé helyes fiú.
- Mégis kinek van névjegykártyája, te idióta? - szólt közbe egy barna göndör hajú lány.
- Nekem. - válaszolta a fiú.
- Minek? Tudtommal nem vagy üzletember, csak egy átlagos gimis fiú. - folytatta a göndör.
- Ki kérem magamnak az átlagos szót! Én igenis keresett személyiség vagyok!
- Inkább kezdjük, Ervin. - szólt közbe a tanárnő, hogy ne kezdjenek el vitatkozni.
- Antal Ervin vagyok, a tavalyi év legjobb tanulója az osztályból.
- Holtversenyben velem. - vágott közbe egy vörös hajú lány.
- Szeretek tanulni és bizonyítani az eszességemet.
- És a beképzeltségedet. - kiabálta egy fiú a hátsó padsorból. Tényleg nem egy szerény típus Ervin.
- Tovább. - szólt az ofő.
- Erzsi vagyok. Első tanuló lettem tavaly, holtversenyben Ervinnel. Szeretek túrázni.
- Boti vagyok. Vagyis igazából Lóri. - hátrafordultam, mert ott ült az a fiú aki bemutatkozott. A mellette ülőre pillantottam, majd megint Botira vagy Lórira és megállapítottam, hogy tök egyformák. Van egy ikerpár az osztályomban. - Oké, igazából Boti vagyok. - mindenki elnevette magát. Szerintem majdnem senki sem tudja megkülönböztetni őket.
- Én Lóri vagyok. És Boti az ikertesóm. - azt hiszem őket már meg is kedveltem.
- Kata vagyok és szeretek rajzolni.
- Anett vagyok és szeretek vásárolni.
- Gombós Lajos vagyok. - fordult felém a duci fiú és aranyosan rám mosolygott. - Szeretem a finom kajákat. - 'valamiért ezt sejtettem' gondoltam magamban. - Jut eszembe! Nincs egy plusz szendvicsed? - erre az egész osztály felnevetett, de az ofő hamar csendet teremtett.
- Én Veca vagyok és nagyon szeretek filmet nézni és vidám zenéket hallgatni. - mondta mosolyogva.
- A nevem Tamás és szeretem a showder klubot. - mutatkozott be a szőke hajú helyes srác.
- Eliza vagyok és szeretek táncolni.
- Az én nevem Karola. - mondta egy barna göndör hajú lány, aki nagyon stílusosan volt öltözve.
- Karíí! - szólt bele a duci fiú.
- Ne nevezz így! A nevem Ka-ro-la! - szótagolta a lány.
- Rendben Ka-ro-la. - gúnyolódott megint Lajos.
- Hallgass el Gömbi! - emelte fel a hangját a ugyanaz a lány.
- Elég! - ordította el magát az ofő, mire az egész osztály megugrott egy kicsit. - Következő!
- Odett vagyok és szeretek Anettel és Karolával lógni. - gondolom ők hárman jó barátnők. Hasonlít az ízlésük és a viselkedésük is.
- Ármin és gördeszka. - vette rövidre a barna hajú fiú.
- Móni vagyok és kicsit szégyenlős vagyok. - szólalt meg alig hallható hangon egy lány, s közben kicsit el is pirult.
- Csá! Lilla vagyok és utálom a sulit! - mondta mogorván egy fekete hajú csaj. Szerintem nem miattam mogorva. Legalább is remélem.
- O-o-ors-ssi va-vagyok. É-é-és ne-e-em sz-sze-ret-t...
- A nevem Bálint. - szólt közbe egy nagyon helyes fiú, nem várva meg, hogy befejezze a dadogó lány a mondanivalóját.
- Tanulj egy kis illemet Bálint! Orsolya még nem fejezte be a mondanivalóját. - szólt az ofő.
- Orsi azt akarta mondani, hogy nem szeret beszélni. Ugye Orsi? - kérdezte Bálint, mire a lány csak zavartan bólintott. - Amúgy szeretek deszkázni és focizni. - a szívemet megdobogtatta a foci szó. Igaz, hogy játszani azt nem tudok nagyon, de imádok focit nézni.
- Anna, most kérlek mondj te pár szót magadról.
- Pár napja költöztem ide, pontosabban pénteken. Eddig Nagyváradon éltem. Szeretek olvasni, énekelni és focit nézni. - néhány fiú felkapta a fejét, amikor a focit említettem. Biztosan megleptem ezzel őket.
Mivel két héttel suli kezdés után érkeztem, ezért utolsónak kerültem be a naplóba.
Egész nap kedvesek és barátságosak voltak az osztálytársaim, mármint többségük. Volt akivel nem váltottam egyetlen szót sem. Köztük volt Orsi, Móni, Karola és Odett. De akihez a mai nap a legközelebb kerültem az Veca,  a padtársam. Nagyon aranyos és vicces. Megtudtam, hogy Lajost Gömbinek szólítják és ami még nagyon fontos, hogy Bálint is Real Madrid szurkoló, ugyanúgy, mint én. Szerintem jól ki fogunk jönni. A tanárok sem nagyon zaklattak ma, csak megkérték, hogy mutatkozzak be.
Miután vége lett az utolsó órának az egész osztály egyszerre indult haza. A suli elé kiérve Veca megállított.
- Merre mész?
- Felfelé. - mutattam az ujjammal az irányt.
- Az lefelé van. - nevette el magát. - Amúgy én is arra megyek. Mehetek veled?
- Persze. - örülök, hogy nem kell egyedül mennem, nem is értem, mért kérdezte meg.
Az úton hazafele elég sokat beszélgettünk. Kiderült, hogy van pár közös pontunk. Például ugyanazokat a filmeket és sorozatokat kedveljük. Sajnos csak egy darabig mentünk együtt, mert neki egy utcába kellett betérnie, nekem pedig tovább egyenesen kellett mennem. Körülbelül húsz perc alatt értem haza, persze csigatempóban.
Este meséltem egy keveset az új osztályomról a szüleimnek. Mindketten biztosak benne, hogy remekül fogom érezni magam az új sulimban és majd könnyen beilleszkedem. Remélem, hogy igazuk lesz.
Lefekvés előtt felmentem facebookra. Egy csomó osztálytársam bejelölt és Áron is a tizenegyedikből. Mind visszaigazoltam. Veca rám is írt és egy csomót beszélgettünk. Kedvelem őt. Azt hiszem, hogy jó barátnők leszünk.