22. fejezet

 Amikor megéreztem az ajkát az ajkamon, nem tudtam nem viszonozni a csókját. Úgy éreztem, hogy túl nagy köztünk a távolság, ezért közelebb húzódtam hozzá, mire ő megfogta a derekamat és az ölébe ültetett. Sikkantottam egyet, de ő betapasztotta a számat a sajátjával. Annyira puha volt az ajka. És finom. És ellenállhatatlan. Nem akartam abbahagyni és ő sem. Két kezembe vettem az arcát és úgy csókoltam, miközben az ő keze el-el kalandozott lejjebb és feljebb. Ha valaki más tapizott volna, már rég felpofoztam volna, mint Edet, de Márknak bármit megengedtem volna. Azt hiszem teljesen belezúgtam.
 - Basszus! - hallottunk egy döbbent hangot az ajtó irányából. Megszakítottuk a csókot, de nem mozdultunk.
 Felismertem a hangot és szégyenemben Márk nyakába fúrtam a fejem. Krisz állt az ajtóban.
 - Anna! Negyed órája még könyörögtél, hogy ne hagyjalak Márkkal, most meg az öléből sem akarsz kimászni? - kérdezte Krisz gúnyosan, ami még rosszabb a dühösnél is. Elvörösödtem, és még mindig nem volt hajlandó felnézni Márk nyakhajlatából. Márk kuncogni kezdett Krisz beszólásán, mire én le akartam mászni az öléből, de sikertelenül, mivel szorosan tartott. - Felvilágosítanátok arról, hogy mi van köztetek?
 - Nem vagy mérges? - kérdeztem és most már sikerült kicsusszannom Márk karjai közül. Csak akkor vettem észre, hogy Betty is ott áll Krisz mellett. Szórakozottan, de egyben kedvesen is rámmosolygott.
 - Rád nem. De Márkról ezt nem mondhatom el.
 - Mért? Azt mondtad, hogy ne hagyjam, hogy letapizzák. Teljesítettem a feladatom. - mondta Márk halálnyugodtan.
 - Ezt mondtam, de ez neked is tilos volt. Méghozzá te meg is csókoltad.
 - Nem mintha bánta volna.
 - Hé! Én is itt vagyok. - szóltam bele a beszélgetésbe, de mintha meg sem hallották volna.
 - Márk, a barátom vagy, de nem hagyom, hogy szórakozz vele. - jelentette ki Krisz. Jól estek a szavai, mert éreztette, hogy fontos vagyok neki, de reméltem, hogy téved és Márk nem csak szórakozik velem.
 - Nem szórakozom vele. - mondta Márk a szemembe nézve, engem pedig elárasztott a megkönnyebbülés, vele együtt a pír is.
 - Ez mennyire biztos? - érdeklődött tovább Krisz.
 - Annyira, hogy már megkérdeztem volna, hogy szeretne a barátnőm lenni, ha ti nem zavartok meg. - döbbent csend következett. Márk tekintete még mindig rajtam függött. Nem tudtam eldönteni, hogy tényleg ezt mondta, vagy rosszul hallottam.
 Úgy egy fél perc után úgy döntöttem, hogy inkább mégis hiszek a fülemnek. Ebben közre játszott az is, hogy Krisz és Betty magunkra hagyott, valami olyasmit mondva azelőtt, hogy akkor beszéljük meg.
 - Megértem, ha nemet mondasz. Gyakran bunkó vagyok és néha szándékosan az idegeidre megyek...
 - Várj, várj, várj! Te komolyan gondolod? - kérdeztem, mert még mindig nem voltam biztos benne.
 - Mért ennyire hihetetlen?
 - Mert te... te vagy. Én meg csak az új lány. - vontam meg a vállam.
 - Az új lánynak sikerült felkeltenie az érdeklődésem. - a mondatára zavarba jöttem, lesütöttem a szemem és próbáltam elfojtani egy mosolyt, sikeretlenül. Legközelebb amikor felnéztem már előttem állt. - Mi a válaszod?
 - Szerinted, ha hagyom, hogy megcsókolj, akkor mi a válaszom? - válaszoltam kérdéssel a kérdésére.
 - Akkor Áronnak is igent mondanál? - ezzel a mondatával sikerült tönkre vágnia a romantikus pillanatot.
 - Mi? Most hogy jön ide Áron? - kérdeztem és hátráltam egy lépést.
 - Neki is hagytad, hogy megcsókoljon.  - mondta és megfeszült a válla az emlék hatására.
 - Csak egyszer, és csakis a játék kedvéért.
 - Na és a kézen fogva sétálás? - vont kérdőre és már nem olyan volt az arca, mint eddig. Kezdett dühbe gurulni.
 - Barátok vagyunk. - fontam karba a kezem.
 - Kérdezd meg, hogy ezt ő is így gondolja?
 - Mire akarsz kilyukadni?
 - Mégis mire? Szerelmes beléd! - a kijelentése sokként ért. Gábor is valami ilyesmit mondott, amikor vele ebédeltem, de ezt Márktól hallani sokkal másképp hangzik, sokkal valóságosabbnak. De nem lehet szerelmes belém! Akkor biztos próbálkozott volna valamivel a tudtomra adni.
 - Ez... nem igaz! - tiltakoztam.
 - Néha kinyithatnád a szemed! - mondta lekezelően és ez nagyon-nagyon rosszul esett.
 - Jó! Akkor én most megyek is! - válaszra sem várva, kitártam az ajtót és sietős léptekkel távoztam. Még hallottam, ahogy azt mondja, hogy "A francba!", de nem törődtem vele.
 Lent megkerestem Kriszt, ő pedig már tudta, hogy valami gond van, még mielőtt megszólaltam volna.
 - Haza szeretnél menni? - kérdezte aggódva.
 - Miattam nem muszáj neked is jönnöd, majd megyem busszal.
 - Szó sem lehet róla! Betty is elment úgy két perce, úgyhogy felőlem mehetünk.
 A hazaúton nem nagyon beszélgettünk, csak annyit kérdezett, hogy ki kell-e herélnie Márkot. Elmondtam, hogy nem kell erőszakot alkalmaznia, mert Márkkal csak a szokásos módon összekaptunk.
 Krisz szülei még ébren voltak, amikor haza értünk. A nappaliban tévéztek.
 - Hogy-hogy ilyen korán itthon vagytok? Még tizenegy sincs. - kérdezte meglepetten Jóci bácsi.
 - Kicsit unatkoztunk. - válaszolta Krisz.
 - Ha éhesek vagytok, van pástétom meg nutella a hűtőben. És maradt egy kis bolognai tészta tegnap estétől. - mondta Elza néni.
 - Én ennék valamit. - jegyezte meg Krisz. - És te?
 - Azt hiszem jól esne egy kis nutella. - mondtam, mire a hasam is megkordult.
 - Túl sok édességet eszel. El fogsz hízni. - lökött meg játékosa, miközben a konyha felé tartottunk.
 - Akkor majd viszel magaddal kondizni.
 - Rendben. De mellettem nem lazsálhatsz!
 - Te olyannak ismersz engem?
 - Nálad lustább embert nem ismerek.
 - Hé! Ki kérem magamnak! Nem vagyok én annyira lusta. - tiltakoztam.
 - Csak nehogy olyan legyél, mint Garfield, mert akkor kitagadlak.
 Jó, hogy az embernek van családja, még akkor is, ha olyan bolondok a családtagjai, mint Krisz. Sőt, akkor a legjobb, ha ilyenek, mert másképp nem tudnának felvidítani egy ilyen rosszul végződött nap után. Ha pedig van nutella, az csak hab a tortán.

Sziasztok! Végre sikerült megírnom ezt a fejezetet is. Nagyon lassan haladtam, mert telefonról írtam. Sajnos a laptopom még nincs megjavítva. Állítólag egy hét múlva meglesz. Nézzétek el nekem, ha sok a helyesírási hiba. Majd mikor visszakapom a kicsikémet,majd átjavítom.
Jelezzétek, ha itt jártatok! :D Várom a komikat és pipákat!

Üdv, Daphné! :)

Sajnálom...

Sajnálom, hogy már rég nem hoztam részt, de sajnos elromlott a laptopom és telefonról elég nehézkésen megy az írás. Ígérem, amint tudom hozom a következő részt, addig is összeszedem a gondolataimat. :)
Szép hétvégét nektek! :D