17. fejezet (part 1)

 Eljött ez a nap is. Az előadás napja. Márkkal már napok óta nem próbáltunk, a kezem még mindig fájt, így csak remélni tudom, hogy nem lesznek benne túl nagy bakik.
 Sóhajtva keltem ki az ágyból és végeztem el a reggeli teendőimet. Ma a szokásosnál kicsit (tényleg csak egy kicsit) elegánsabban öltöztem, mint máskor. Kerekített nyakú, sötétkék bluzot vettem fel, ami talált az ugyanilyen színű szememhez. Felvettem az új csőfarmeremet, és amikor belenéztem a szobámban lévő hatalmas tükörbe legszívesebben le is vettem volna, annyira szűk volt. Csakhogy apa épp akkor szólt, hogy menjek már vagy gyalogolok, így maradt a szűk farmer és a kényelmes utazás, a hideg novemberi reggelen.
 Épphogy beléptem a suli ajtaján szembe találtam magam Áronnal.
 - Szia. - köszönt, mire csodálkozva néztem rá, mivel az utóbbi időben nem volt hajlandó szóba állni velem
 - Szia. - köszöntem én is bizonytalanul.
 - Hallottam, hogy mi történt tegnap és... Jól vagy?
 - Igen, csak a kezem sérült meg, de nem vészes. Ezen kívül pedig pár lila folt a testemen. - magyaráztam.
 - Örülök, hogy nem sérültél meg komolyabban. De most megyek. Németem lesz és dolgozatot írunk. - magyarázkodott rá nem jellemző zavarral. - Majd zenén találkozunk.
 - Oké.
 Mondanom sem kell, hogy ma mindenki rajtam lógott. Mindenkinek részletesen el kellett mesélnem a balesetet és az azután történő dolgokat. Veca, Karola és főleg Bálint - akire már nem neheztelek annyira - úgy kezeltek, mitha porcelánból lennék, minden lépésemre ügyeltek. Ha leejtettem a ceruzámat, akkor ők vették fel, nem hagyták, hogy én tegyem. Nap végére már kezdett elegem lenni ebből a sok figyelemből.
 De jó volt benne az, hogy leadták a sztorit a tanároknak is, így a fele óra ezzel ment el és én sem kellett megerőltetnem magam órákon. Mellesleg sikerült elterelniük a figyelmen az előadásról.


Sziasztok. Tényleg nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várni a részre és így is csak az első részét kapjátok meg, de nyaralni vagyok és sajnos nincs időm írni. A fejezet második része úgy 10 nap múlva kerül fel.
További jó nyarat nektek! :)

Millió bocsánat!

Tudom, hogy rég nem jelentkeztem és őszintén sajnálom. Igaz, hogy nyári szünet van és több időm kellene legyen az íráshoz, de valahogy ellustultam. Vagy nem volt időm, vagy nem volt kedvem, vagy elutaztam. Megpróbálom jövő hétre hozni a követekző részt, de nem ígérek semmit.
P.S.: Remélem, nem pártoltatok el tőlem a sok késésem miatt.