24. fejezez

 Továbbra is ott toporogtam az osztály közepén és azon evődtem, hogy hogy úszhatnám meg ezt balhé nélkül. Mert bárhogyan is döntök, az lesz belőle.
 - Gyere! Veca foglalt nekünk helyet. - ragadott karon Karola és a leghátsó sorba vezetett, ahol Veca üldögélt egyedül. Összetoltunk két széket és hárman rázsúfolodtunk.
 - Örök hála! - súgtam oda Karolának.
 - Jöttem egyel neked. Tudod... Gábor miatt.
 Miután mindenki elhelyezkedett, a tanárnő megkért minket, hogy álljunk fel, keressünk egy partnert magunknak és meséljük el neki, hogy mit csináltunk a hétvégén. Persze mindezt angolul. Ja. És azt is kihangsúlyozta, hogy ha lehet az ellenkező nemből válasszunk partnert. Remek!
 Felálltam és kiszemeltem a legközelebbi hímneműt, aki nem más volt, mint Ármin. Megfogtam a két karját és szembe fordítottam magammal, ezzel jelezve a többiek felé, hogy ő az én párom. Épp kezdtem volna el dumálni, amikor valaki befurakodott közénk. Na vajon ki?
 - Bocs, Ármin, de azt hiszem lenyúltad a párom. - jegyezte meg lazán Márk.
 - Á, dehogy. Eddig neked őrizgettem, nehogy valaki lecsapja a kezedről. - pacsiztak le egymással, majd Ármin rám kacsintott és ott hagyott minket. Áruló!
  - Szóval, nem meséled el, hogy milyen volt a hétvégéd?
  - Mért nem mesélsz te? - kérdeztem.
  - Oké. De magyarul, mert félek, hogy angolul nem értenéd meg. - gúnyolódott, mire én megforgattam a szemem  és összefontam magam előtt a karom.
 - Ha szeretnéd tudni, ötösre állok angolból.
 - Oh, bocs. Elfelejtettem, hogy németből vagy annyira pocsék. - piszkált tovább. És mit ne mondjak, sikerült felhúznia.
 - Hagyj békén! Utállak! - hátat fordítottam neki azzal a szándékkal, hogy faképnél hagyom, de erre ő megfogta a karom és a hátamhoz simult, majd a fülembe suttogott.
 - Amikor megcsókollak, eszedbe sem jut ilyesmit mondani nekem. - lefagytam. És nem csak azért, amit mondott. Leginkább amiatt, hogy ilyen közel állt hozzám. Éreztem a hátamon a teste melegét, a szíve ritmusos dobbanásait. A lehelete csiklandozta a fülemet és jól eső borzongás futott végig rajtam.
 Megfordultam, hogy a szemébe nézzek. Egy lépést hátráltam, hogy ne legyünk annyira közel egymáshoz.
 - Mért csinálod ezt? - kérdeztem.
 - Mit? - vonta össze értetlenül a szemöldökét.
 - Ha jól értettem, azt mondtad, hogy szeretnél járni velem. Viszont nem teszel ennek érdekében semmit. Inkább gúnyolódsz és folyton megpróbálsz zavarba hozni. Szóval, elmondanád, hogy mit is akarsz pontosan? - az eddigi kaján vigyor eltűnt a képéről, helyette komolyan nézett a szemembe.
 - Megbeszélhetnénk ezt az órák végén?
 - Bocs, de ma nem érek rá. - ugyanis anyával rögtön suli után vásárolni megyünk. De ezt nem kötöttem az orrára.
  - Rendben. Akkor majd máskor. - mondta leszegett orral.

 A következő angol óra unalmasan telt. A tanárnő valami unalmas regényből olvasott fel nekünk. A strébereken kívül senki sem figyelt, de a tanárnő ezt valamiért észre sem vette.
 A szokásos kis csapatommal hagytam el a suli területét. Vagyis Vecával, Karolával, Nettivel és Dettivel. A hátunk mögött pár méterrel jött Ármin, Bálint és Márk, amit megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. Elköszöntem a lányoktól és az útszéli parkolóban anya kocsiját kerestem a szememmel, amit nemsokára meg is találtam, de a vezető ülésnél senki sem ült. Ehelyett egy ismerős alak támaszkodott a kocsi oldalának. Sötétszőke haja hosszabb volt és ziháltabb, mint mikor legutóbb láttam. Arca kissé borostás volt, az öltözete sportosan elegáns volt, mint általában. Az igazat megvallva, nagyon nagyon jóképű volt. A szemébe néztem, mire rám villantotta legszebb mosolyát. Ezután már nem is gondolkodtam. Elkezdtem szaladni felé, mire kitárta a két karját, így én beleugrottam, amikor odaértem. Hosszasan ölelgettük egymást, majd letett a földre (mivel eddig a lábam nem érintette azt).
 - Meghíztál húgi, vagy mért vagy nehezebb, mint legutóbb? - kérdezte viccelődve.
 - Nekem is hiányoztál! - adtam egy puszit az arcára.
 - Tudod, hogy te is.
 - De mégis mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy csak Karácsonyra jössz? - érdeklődtem.
 - Sikerült hamarabb elszabadulnom.
 - Anyáék tudták, hogy jössz?
 - Igen. Megkértem őket, hogy ne szóljanak neked. Szuper meglepetés vagyok, mi? - terelt közben be a kocsiba, majd ő is beszállt.
 - Vegyél vissza az egódból. - böktem oldalba.
  - Egyedül csak te bajlódsz az egómmal. Másoknak bejön.
 - Mások buta emberek. - adtam meg a választ, mire ő el kezdett nevetni. - Mi van?
 - Még, hogy az én egóm nagy.  - csóválta a fejét.
 - Van kitől tanulnom. - vontam meg a vállam.  - Amúgy hova megyünk?
 - Haza. Vár az ünnepi ebédem.
 Ekkor érkezett egy sms-en. Kivettem a zsebemből a mobilom és megnyitottam az üzenetet.
Márk: "Jól mulatsz? Most már értem mért nincs ma rám időd"

23. fejezet

 A szombat és vasárnap elég unalmasan telt. Elmeséltem Vecának és Karolának a péntek estémet, de megkértem, hogy ne faggassanak, mert több energiám nincs ehhez a témához. Ezután egész nap döglöttem az ágyban és - nem tagadom - vártam egy hívást. De az a hívás nem érkezett. Erre kicsit bepipultam, de Krisznek sikerült elterelnie a figyelmem, amikor áthívott a szobájába akció filmet nézni. Ezután pedig olvasással tereltem el a figyelmem, befejeztem a Szívatást. A könyv végén már nem is kellett nekem más fiú, csakis Jared. Komolyan mondom, hogy még Horváth Márk után sem vágyakoztam. Persze, az is igaz, hogy végig, miközben a könyvet olvastam magamat képzeltem Tate helyébe, Jared szerepébe pedig... Márkot.
 Anyáék vasárnap estére haza érkeztek. Addigra már én is haza mentem és jó gyerek módjára rendet raktam és rendeltem egy pizzát az éhes szüleimnek és persze magamnak is. Pizzázás közben ők részletesen elmesélték a hétvégéjüket, közben én próbáltam érdeklődő fejet vágni. Ők is megkérdezték, hogy hogy telt a hétvégém, mire én is vázoltam az elmúlt két és fél napot, pár részletet kihagyva.
 Nem tudtam, hogy mire számítsak hétfőn a suliban, ezért kicsit idegesen léptem be az iskola területére. Mikor beértem az osztályba, azt kívántam bárcsak ma gyalog jöttem volna suliba, mert akkor későbbre érek be és nem kell Bálinttal kettesben lennem. De sajnos ezen már nem változtathattam.
 - Szia. - köszöntem feszengve és reméltem, hogy nem említi meg Márkot.
  - Csá, Anna! Hogy telt a hétvégéd? Jót buliztál péntek este? - kérdezte sunyin vigyorogva.
 - Gondolom, mindenről tudsz. - fordultam hátra a székemen, hogy szemben legyek vele.
 - Ja. Eléggé tájékozott vagyok. - mivel nem mondtam semmit, Bálint folytatta. - Tudom, hogy most haragszol Márkra, de ne légy dühös rá. Gyakran hamarabb beszél, mint gondolkodik a lobbanékony természete miatt, tényleg komolyan gondolta azokat a dolgokat, amiket mondott.
 - Te lettél a védő ügyvédje? - kérdeztem gúnyosan, miután befejezte a mondanivalóját.
 - Nem. A legjobb barátja vagyok, aki szeretné, ha végre összejönne egy olyan lánnyal, aki iránt tényleg érdeklődik.
 - Ezt úgy mondod, mintha az eddigi barátnői nem érdekelték volna.
 Erre már nem tudott válaszolni, mivel az ajtón hangos ricsajjal beérkezett Ármin, Tomi és az ikrek. Szóval a beszélgetés félbe maradt, de szerintem itt még nem fejeződött be.
 A nap folyamán el kellett mesélnem újra Vecának és Karolának a péntek estémet és nem kíméltek a kérdéseikkel.
 Az utolsó két óránk angol volt. Rögtön becsengetés után a tanárnő bejött a termünkbe és megkért minket, hogy menjünk át a 11.B osztályába, mert nekik is angol órájuk van, de hiányzik a tanáruk, így most együtt tartsuk meg a következő két órát. Ez volt az a pillanat, amikor legszívesebben haza futottam volna. Vonakodva szedtem össze a cuccaimat és vánszorogtam a többiek után.
 Belépve a 11 osztálytermébe megálltam és szét néztem, hogy helyet keressek magamnak, de véletlenül össze akadt a pillantásom a Márkéval. Nem tudtam leolvasni az arcáról, hogy dühös-e még vagy már megenyhült. Elkaptam róla a pillantásom, amikor valaki a nevemen szólított.
 - Hé, Anna! Gyere ide! - hallottam Áron hangját.
 Mikor tudatosult bennem, hogy azt akarja, hogy a helyére üljek, eszembe jutott, hogy mit mondott Márk a  bulin. Hogy Áron szerelmes belém. Újból Márkra pillantottam, aki könyörgő tekintettel nézett rám, azt sugallva, hogy ne menjek oda Áronhoz. Viszont, amikor Áronra néztem láttam rajta, hogy várja, hogy leüljek hozzá. Hirtelen bepánikoltam. Ha most nem megyek oda Áron, tudni fogja, hogy az csakis Márk miatt van, és emiatt elveszíthetem a barátságát. Viszont, ha oda megyek, akkor Márk örökre megutál. És én egyiket sem akarom. Kit áldozzak fel a másikért?