6. fejezet

Szerencsére, hogy nem kaptam büntit a szüleimtől, így semmitől sem vagyok eltíltva. Mivel anya pszichológus, úgy gondolja, hogy semmit sem lehet megoldani azzal, ha a gyereket megbüntetik. Ennek ellenére rossz kedvvel ébredtem. Egészen a suliig a Fall Out Boy I don't care című számát hallagattam. Mikor beértem az osztályba csendesen köszöntem és leültem a helyemre. Nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni, így elővettem a földrajz füzetem és átnéztem az új leckét. Bálint észrevette, hogy valami bajom van és odajött hozzám. Leült Veca helyére, mivel ő még nem érkezett meg.
- A karó miatt? - utalt a tegnapi egyesemre tesiből.
- Amiatt is.
- Na és mi a másik ok, amiért annyira rossz kedved van?
- Az a barom. - nem volt kedvem kiejteni annak a nevét, aki elrontja a napjaimat.
- Márkra gondolsz? - nevetett fel, pedig semmi vicceset nem mondtam.
- Ki másra?!
- Ne már! Márk néha tényleg bunkó, de ha jobban megismernéd, akkor te is bevallanád, hogy jófej.
- Azt kétlem. - ráztam a fejem.
- Addig is muszáj elviselned! Tudod, a zene duett... - kacsintott rám és visszaült a helyére.
- Kösz, hogy emlékeztetsz! - mondtam gúnyosan.
A földrajz óra gyorsan eltelt. Új leckét vettünk, s közben a diákok is belekapcsolódtak a témába. Leginkább Bálint. Húú! Nem is tudtam, hogy ennyire okos. Azt hiszem, ha kicsit megerőltetné magát tanulás terén, akár osztály első is lehetne.
- Képzeljétek! - kiáltotta el magát Gömbi, miután kiment a tanár. - Detti egyik idióta folyóiratában kitöltöttem egy tesztet és az jött ki, hogy rám a Zac Efron féle pasik buknak. - röhögte el magát, az osztály pedig követte a példáját.
- Hé! Nem is idióta ez a folyóirat! - vinnyogott Detti.
- Az nem lehet! - szólalt fel hangosan Karola - Az nekem jött ki! Te biztosan csaltál a kérdéseknél!
- Szerintem pedig hasonlítunk, azért jött ki ugyanaz a válasz. - vicsorgott Gömbi.
- Én nem hasonlítok rád! - mondta dühösen a göndör.
- Ne vitázzatok! Ki lehet deríteni, hogy tényleg hasonlítotok-e, vagy csak véletlen ez az egész. Töltsetek ki mégegy tesztet! - mondta a megoldást Kata, mire a többiek helyeslően bólíntottak.
Ez csak a következő szünetben következett be, mivel becsengettek. Észre vettem, hogy miután megszólalt a csengő Boti és Lóri helyet cseréltek.
- Ti mért cseréltetek helyet? - kérdeztem.
- Felelnem kell irodalomból. - mondta Lóri. Onnan tudom, hogy ő Lóri, hogy különböző ruhájuk van és megjegyeztem.
- És?
- Boti már felelt ebből a leckéből. Négyest kapott és most lefelel megint, helyettem. - magyarázta mostaztánmenőkvagyunk vigyorral.
- Lóri pedig felel helyettem kémiából. - száll be a csevegésbe Boti is.
- Most igazán írigy vagyok az egypetéjű ikrekre. - mosolyogtam.
Észre sem vettem, hogy az osztálytársaim mennyire feldobták a napomat. Már rossz kedvem sincs.
Irodalmon két személy felelt. Boti (Lóri nevében) és Eli. Mindketten négyest kaptak. Szüneten pedig kiderült a második teszt eredménye. Karolának és Gömbinek megint ugyanaz az eredmény jött ki. Persze megint vitatkoztak pár percet, utána pedig Karola átírta a válaszait.
A fizika óra számomra meglepően kellemesen telt. Feladatokat oldottunk. Egyet én is megoldottam a táblán, helyesen. Matekon dogát írtunk. Úgy éreztem, hogy mindent sikeresen megoldottam. Vecának is segítettem, de nem tudtam az egész feladatot lediktálni neki, mivel a tanár figyelt. Töri óra elején új leckét vettünk. Meglepően csupán fél oldalt írtunk. Az óra második felében elfoglalhattuk magunkat. Én elkezdtem olvasni a Hex Hall második részét, a Démonüveget. Egyik kedvenc könyvem lett. Veca zenét hallgatott. Ha jól hallottam, akkor One Directiont. A többiek értelmetlen dolgokkal töltötték a hátramaradt időt, kivéve a stréberek. Ők szokás szerint tanultak.
És következett a kínkeserves zene óra. Nem gondoltam volna, hogy ez a tantárgy lesz az, amit utálni fogok, mivel imádok énekelni. Persze csak akkor, ha egyedül vagyok.
A zeneteremben ugyanoda ültem, ahova legutóbb. Az utolsó előtti sorba Veca és Áron mellé. És természetesen Márk is ugyanoda ült, a hátam mögé. Úgy tettem mintha nem is látnám, átnéztem rajta. Áronnal beszélgettem, amíg be nem jött a tanár. Az Ódaát Boody Mary-s részét tárgyaltuk, mikor a hátam mögül egy lesajnáló "pff" hangot hallottam. Úgy tettem, mintha nem is hallottam volna, pedig nagyon zavart. Áron dühösen hátra nézett, de én elkezdtem beszélni neki valami értelmetlen dologról, csak azért, hogy ne csináljon botrányt. Majd bejött a tanár. Beírta a hiányzókat, majd belekezdett az órába.
Először népdalokat énekeltünk, de hamar meguntuk és megkértük, hogy énekeljünk valami modernebbet. Magyar és angol ismertebb zeneszámokat énekeltünk karaokéval, mivel van egy számítógép is a teremben. Én csendesen énekeltem, nem akartam, hogy bárki is hallja a hangomat. Szégyenlek mások előtt énekelni, pedig azért annyira nincs rossz hangom. Legalábbis azt hiszem. Más véleményét nem tudom kikérni, mert csak kiskoromban énekeltem mások előtt.
- Amíg el nem felejtem! - jutott hirtelen valami eszébe a zenetanárnak - Mindenki diktálja le, hogy mit fog énekelni a duettpartnerével!
Csak ez hiányzott! Erről semmit sem beszéltem Márkkal. Abban reménykedtem, hogy megenyhül a tanár szíve és valakivel partnert cserélhetek. Bárkivel!
Megtudtam, hogy a két stéber, vagyis Ervin és Erzsó együtt fog énekelni. Az ikrek is természetesen együtt. Kata Elivel, Netti Karolával, Orsi Mónival, Lilla Dettivel (!), Tomi egy tizenegyedikessel, Bálint Árminnal és Veca Gömbivel. A két legutolsó nem tudom, hogy hogyan 'találtak egymásra', de ez vicces lesz.
- Gombós Lajos és IllyésVeronika?
- Gusttavo Lima - Balada Boa. - mondta Veca, mire mindenki furán vagy mosolyogva nézett rá és partnerére.
- Mebírkoztok a szöveggel? - kérdezte a tanár.
- Persze! Profi portugálosok vagyunk. - vágta rá Gömbi.
- Rendben. - hagyta rájuk. Megkérdett még pár tizenegyedikest, utána megint visszatért hozzánk. - Lakatos Odett és Szabó Lilla?
- AC/DC - Highway to hell. - mondta Lilla.
- Detti, te most komolyan AC/DC-t fogsz énekelni? - kérdezte elképedve Tomi.
- Azt mondta Lilla, hogy annyira nem nehéz. - vonta meg a vállát a szőke lány. Szerinem nem ismeri ezt az együttest.
- Annyira tényleg nem. - mondta Tomi gúnyolódva, de Detti ezt nem vette észre.
A többiek eléggé normális zenéket választottak, kivéve Erzsót és Ervint. Őszintén nem ismertem azt az előadót, akinek feldolgozzák egyik számát.
- Nemes Anna és Horváth Márk? - erre lesütöttem a szemem és úgy válaszoltam.
- Nem választottunk.
- Nemsokára egyeztetünk, tanár úr! - szólalt meg a hátam mögött Márk.
- Jövő hétre válasszátok ki, mert ha nem egy egyessel gazdagítalak mindkettőtöket. - bólíntottam, majd nemsokára kicsengettek.
Felvettem a táskámat és Vecával meg Áronnal kifele indultunk.
- Annácska! Van valami tipped? - állt meg előttem Márk.
- Ja, a Barbie Girl. - mondtam szarkasztikusan.
- Jó. Majd én éneklem Barbie, te meg Ken részét.
- Megegyeztünk. - próbáltam annyiban hagyni a beszélgetést.
- Na ide figyelj. Nem szeretnék pont zenéből megbukni, van elég bajom a kémiával. - kezdte komolyan, amin elcsodálkoztam. - Szóval péntek délután gyere át és majd ott megbeszéljük. - itt Áronra nézett, aki látszólag nem repesett az örömtől.
- Rendben! De nem tudom a címed.
- Majd átküldöm chaten. - kacsintott rám. - Majd beszélünk Annácska! - és elment.
- Komolyan át fogsz menni hozzá? - kérdezte hitetlenkedve Áron.
- Nincs más választásom. - sóhajtottam.
- Majd én beszélek a tanárral és megkérem, hogy hadd cserélj Marcival! - ajánlotta fel.
- Nem fogja megengedni. Már kérdeztem. - mondta Veca. Erről nem is tudtam, de ez írtó jól esett.
- Nagyon kedvesek vagytok, de úgy tűnik, hogy muszáj lesz elviselnem Márkot pár hónapig. Amúgy is, Marci a legjobb haverod. Szemétség lenne tőlem elválasztani a legjobb haverokat. - próbáltam mosolyogni.
Hárman indultunk haza. Miután Veca levállt, Áron hazáig kísért, pedig ő nem is arra lakik.
Este Márk elküldte a címét chaten, ahogy mondta.
Nem akarok Márkékhoz menni!!!

5. fejezet

Ma egészen jól indult a napom. Sőt a suliban is sikerült túlélnem az összes órát, vagyis majdnem az összeset. De kezdjük az elejéről.
Reggel a szokott időben ébredtem, illetve ébresztett az órám. Örömmel konstatáltam, hogy nem aludtam el a hajam, így nincs szükségem korán reggel a hajvasalómra. Megreggeliztem, majd gyorsan elkészültem. Felvettem egy farmert, a fekete All Time Low-os pólóm, na és persze a Vans cipőm. Mivel már nemsokáig marad velünk ez a szép meleg és napos idő, úgy döntöttem, hogy gyalog megyek. Majd a hideg napokon anya vagy apa úgy is eldob a suliig.
Az úton végig zenét hallgattam, a kedvenc együtteseimtől: All Time Low-ot, Arctic Monkeys-t és Fall Out Boy-t. Mikor megérkeztem már elég sokan az osztályban voltak. Köszöntem mindenkinek és a helyemhez sétáltam. Veca még nem érkezett meg, így úgy döntöttem, hogy még meghallgatom a kedvenc számom.
- Mit hallgatsz? - jött oda hozzám Bálint. Felé nyújtottam egyik fülhallgatom. - Te komolyan All Time Low-t hallgatsz? - a kérdésre Tamás és Ármin is odajött hozzánk.
- Igen. Mért?
- Csak nem gondoltam volna rólad.
- Én sem. Ha tippelnem kellett volna arra, hogy mit hallgatsz, akkor Justin Bieber-t vagy Taylor Swift-et mondtam volna. - felnevettem Tamás mondatán.
- Te olyan kis ártatlannak tűnsz. - mondta Ármin. Azt hiszem ez a leghosszabb mondat, amit tőle hallottam eddig.
- Szerintem anyám cáfolná az állításod.
- Amúgy tetszik a pólód. - mondta Bálint.
- Köszi. Nekem is! - a fiúk felröhögtek és én is velük együtt.
- Azt hiszem bírlak! - jegyezte meg Ármin. - Igazából, amikor először megláttalak, azt hittem, hogy egy újabb kényes liba érkezett az osztályunkba.
- Ez kedves volt. - mondtam mosolyogva, mert nem sértődtem be az őszinte mondatán, inkább örültem, hogy megtudtam az első benyomását rólam. - Amúgy meg ez a leghosszabb mondat, amit eddig tőled hallottam.
- És még humorérzéked is van. - vihogott Tamás. Szerintem annyira nem volt vicces, amit mondtam, de örültem, hogy viccesnek találja.
- Sziasztok! - köszönt Veca és leült a helyére.
- Szia! - köszöntem vissza neki.
- Mi az első óra?
- Irodalom. - válaszoltam.
- Jujj! - fogta a homlokát.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Még mindig nem feleltem. És szerintem ma ki fog szúrni engem.
- Nem tanultál? - megrázta a fejét. - És emlékszel valamire a múlt óráról?
- Nem arról a Júliás versről tanultunk?
- Ne legyél már ennyire szőke! - röhögött Tamás. Szerintem ez már szokás nála. Mindenen röhög.
- Most viccelsz? Azt még én is tudom, hogy két hete tanultuk. - mondta Ármin.
- Te meg honnan emlékszel erre? - kérdezte Bálint.
- Kaptam egy karót, mert nem tanultam meg a verset. - mind az öten felröhögtünk. Miután lecsillapodtunk Vecához fordultam, hogy segítsek neki bemagolni az alap dolgokat az leckéből, a többiek pedig a saját padukhoz vonultak.
Veca jól érezte, tényleg feleltette az irodalomtanárnő. Kettest kapott, mert felét elfelejtett annak, amit tanítottam neki óra elején, de különös módon örült a jegyének.
A második irodalom órán új leckét vettünk. Szerencsére sokat nem írtunk, mivel valamit felolvasott a tanárnő. Szerintem csak Ervin és Erzsi figyelt. A többiek mind elfoglalták magukat valami mással. Köztük én is. De ez kivételes eset. Általában figyelek, csak most nem kötött le az, amiről a tanárnő olvasott, inkább Vecával lapozgattam valami folyóiratot.
A matekóra szokásosan kellemesen telt. Németórán egy aminációs filmet néztünk, a Jégkorszakot. Igazából csak a tanárnő egyedül nézte, mivel az osztályból mindenki látta és már nem vagyunk kilenc évesek. De azért nem bántuk.
Na és ezután jött a tesióra, ami katasztrófális volt.
Miután áltöltöztünk a tesi cuccba - ami nekem egy egyszerű pólóból és rövidnadrágból állt (az sem túl rövid, mivel egy suliban vagyunk) - a tesiterembe mentünk.
- Szia! - jelent meg mellettem Áron.
- Szia! Te mit csinálsz itt? - kérdeztem.
- Lyukas óránk van és ide küldtek minket. - felelte. A fura nevű tesi tanárunk még nem volt a láthatáron, így megálltunk és váltottunk pár szót. Azért mondom, hogy fura a neve a tesitanárnak, mert tényleg az. Mi az, hogy Fekete Barna? Milyen szülő ad a gyerekének egy szín nevet akkor, ha a vezetékneve is egy szín? Mondjuk a feketét sokan nem tartják színnek, de most nem ez a lényeg. Talán a szülei nagyon humorosak.
Miközben Áronnal dumáltam, hirtelen valami hideget éreztem meg a nyakam körül. Víz. Lefolyt a nyakamon a pólómat is eláztatva. Körbefordultam, hogy megkeressem a bűnöst és meg is találtam. Márk állt egy vizipisztollyal a kezében pár méterrel tőlem, s közben rajtam röhögött. Bennem pedig felment a pumpa.
- Mondd, te hány évesnek érzed magad?! - nem válaszolt, csak tovább nevetett és mégegyszer rámfröcskölte a vizet. - Add azt ide! - mentem oda hozzá, azzal a szándékkal, hogy elveszem tőle a vizipisztolyt. Amikor ki akartam venni a kezéből, csak felemelte, így nem értem el. Ugrottam egyet, de így sem értem el.
- Hoppá, valaki nem nőtt elég magasra. - gúnyolódott.
- Bunkó! - megfordultam és visszamentem Áronhoz.
- Akarod, hogy behúzzak egyet neki? - kérdezte nem túl higgadtan.
- Nem. Nem éri meg.
- Nekem megérné. Utálom ezt a gyereket! - nézett Márk felé megvetően.
Nemsokára megérkezett a tanár és elkezdődött az óra. Először futottunk pár kört, utána pedig bemelegítettünk. Mivel elég sokan voltunk, a tanár úgy döntött, hogy szabad foglalkozás lesz. Mivel Veca leült, mert nem volt kedve sportolni, így én Bálintékhoz csatlakoztam, akik kosárra dobtak. Sorra dobott mindenki, úgy, hogy valakit ki kellett cselezni, utána el kellett jutni a kosárig és bedobni a labdát. Legnagyobb bánatomra Márk is beállt játszani.
- Na lássuk mit tudsz Annácska! - mondta, amikor én következtem.
- Mondtam már, hogy ne szólíts így! - szóltam rá ingerülten. Elvettem a labdát és elkezdtem pattogtatni, Márk pedig be állt védeni a kosarat.
Sikerült közelebb jutnom a kosárhoz, de abból a szögből lehetetlennek tűnt bedobni a labdát, kockáztatni meg nem akartam. Bevetettem még pár cselt, utána ugortam egyet, hogy kosárra dobjak, de nekiütköztem Márknak és a földre estem. A labda végül a kosárban kötött ki, de ez már senkit nem érdekelt.
- Bocs! - mondta Márk és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen, de akkor megjelent mellette Áron keze is, így az Áronét fogadtam el.
- Ez nem először fordul elő! - utaltam az első találkozásunkra.
Közben megjelent a tesitanár is, hogy megnézze, minden rendben van-e velem, én pedig biztosítottam, hogy semmi bajom.
- Mért vizes a pólód? - kérdezte, amikor meglátta, hogy a pólóm felső fele helyenként sötétebb, mint amilyennek lennie kéne.
- Tessék megkérdezni azt a seggfejt! - mutattam Márk fele, aki pár méterrel tőlünk vizet ivott.
- Milyen szót használtál? - kérdezte a tanár elképedt arccal.
- Hogy neveztél? - jött közelebb Márk is.
- Talán rossz a hallásod? Azt mondtam, hogy seggfej! - néztem mélyen a szemébe, amiben düh csillogott. Erre fogta a több mint félig tele vizes palackját és az összeset a nyakamba öntötte. Pár pillanatig döbbenten, mozdulatlanul álltam. A tanár hangjára tértem magamhoz.
- Mindkettőtőknek elégtelen a mai órára, most pedig irány az igazgatói iroda! - mondta dühösen. - Mindketten! Most!
Fogtam magam és dühösen elindultam. Nem hiszem el! Ez a második hetem! És egyes tesiből? Anya ki fog akadni! Hallottam, hogy Márk is követ, de nem fordultam meg.
Bekopogtam az igazgatói iroda ajtaján. Mikor választ hallottam bementem és Márk is jött utánam. Elregéltem a dirinek, hogy mi történt, ő pedig csak bólintott, majd közölte, hogy örülne, ha legközelebb féken tartanánk az indulatainkat. Semmilyen büntetést nem adott, azt mondta, elég nekünk a tesi egyes, utána elküldött.
Miután elhagytuk az irodát az öltöző felé vettem az irányt. Nem szóltam Márkhoz, még csak rá sem néztem, de ő sem erőltette meg magát a bocsánatkéréssel.
Gyorsan átöltöztem, összeszedtem a cuccaim, majd írtam egy-egy sms-t Vecának és Áronnak, hogy nem kaptam büntetést és hogy haza mentem. Az öltöző előtt ott állt Márk. Egy pillanatra rá néztem, majd szó nélkül elhaladtam mellette. Erre ő is elindult utánam, én pedig sietősebbre vettem a tempóm, és persze ő is ezt tette.
- Mi van?! - fordultam meg, így pont előttem állt meg.
- Semmi. Mi lenne? - rántotta meg közben a vállát.
- Ne kövess mindenhová!
- Nem követlek! - mondta teljesen nyugodtan.
- De igen! Mondd, szándékosan mész az idegeimre?
- Talán. - felelte egy idegesítő mosollyal az arcán.
- Kibírhatatlan vagy!
- Te vagy az első, aki ezt mondta nekem.
- Micsoda megtiszteltetés! - ironizáltam. - Én elhúztam! - indultam a kijárat felé.
- Én is.
Figyelmen kívül hagytam azt, hogy mögöttem jön, gondoltam, hogy majd leakad rólam. És le is akadt, amikor betértem az utcánkba. Így körülbelül egy negyed órát "együtt" sétáltunk. Csak ő végig mögöttem volt.
Otthon aztán majdnem kitört a harmadik világháború. Anya begőzölt és mindenfélét a fejemhez vágott. Hogy ő nem ilyennek nevelt, csalódott bennem, szégyelhetem magam, nem lehetek ilyen felelőtlen, bla-bla-bla.
Egész délután a szobámban voltam, a laptopomat is csak pár percre kapcsoltam be. Lefekvés előtt felhívtam Vecát és kipanaszkodtam magam neki, majd lefeküdtem. Fél kilenckor!!!