23. fejezet

 A szombat és vasárnap elég unalmasan telt. Elmeséltem Vecának és Karolának a péntek estémet, de megkértem, hogy ne faggassanak, mert több energiám nincs ehhez a témához. Ezután egész nap döglöttem az ágyban és - nem tagadom - vártam egy hívást. De az a hívás nem érkezett. Erre kicsit bepipultam, de Krisznek sikerült elterelnie a figyelmem, amikor áthívott a szobájába akció filmet nézni. Ezután pedig olvasással tereltem el a figyelmem, befejeztem a Szívatást. A könyv végén már nem is kellett nekem más fiú, csakis Jared. Komolyan mondom, hogy még Horváth Márk után sem vágyakoztam. Persze, az is igaz, hogy végig, miközben a könyvet olvastam magamat képzeltem Tate helyébe, Jared szerepébe pedig... Márkot.
 Anyáék vasárnap estére haza érkeztek. Addigra már én is haza mentem és jó gyerek módjára rendet raktam és rendeltem egy pizzát az éhes szüleimnek és persze magamnak is. Pizzázás közben ők részletesen elmesélték a hétvégéjüket, közben én próbáltam érdeklődő fejet vágni. Ők is megkérdezték, hogy hogy telt a hétvégém, mire én is vázoltam az elmúlt két és fél napot, pár részletet kihagyva.
 Nem tudtam, hogy mire számítsak hétfőn a suliban, ezért kicsit idegesen léptem be az iskola területére. Mikor beértem az osztályba, azt kívántam bárcsak ma gyalog jöttem volna suliba, mert akkor későbbre érek be és nem kell Bálinttal kettesben lennem. De sajnos ezen már nem változtathattam.
 - Szia. - köszöntem feszengve és reméltem, hogy nem említi meg Márkot.
  - Csá, Anna! Hogy telt a hétvégéd? Jót buliztál péntek este? - kérdezte sunyin vigyorogva.
 - Gondolom, mindenről tudsz. - fordultam hátra a székemen, hogy szemben legyek vele.
 - Ja. Eléggé tájékozott vagyok. - mivel nem mondtam semmit, Bálint folytatta. - Tudom, hogy most haragszol Márkra, de ne légy dühös rá. Gyakran hamarabb beszél, mint gondolkodik a lobbanékony természete miatt, tényleg komolyan gondolta azokat a dolgokat, amiket mondott.
 - Te lettél a védő ügyvédje? - kérdeztem gúnyosan, miután befejezte a mondanivalóját.
 - Nem. A legjobb barátja vagyok, aki szeretné, ha végre összejönne egy olyan lánnyal, aki iránt tényleg érdeklődik.
 - Ezt úgy mondod, mintha az eddigi barátnői nem érdekelték volna.
 Erre már nem tudott válaszolni, mivel az ajtón hangos ricsajjal beérkezett Ármin, Tomi és az ikrek. Szóval a beszélgetés félbe maradt, de szerintem itt még nem fejeződött be.
 A nap folyamán el kellett mesélnem újra Vecának és Karolának a péntek estémet és nem kíméltek a kérdéseikkel.
 Az utolsó két óránk angol volt. Rögtön becsengetés után a tanárnő bejött a termünkbe és megkért minket, hogy menjünk át a 11.B osztályába, mert nekik is angol órájuk van, de hiányzik a tanáruk, így most együtt tartsuk meg a következő két órát. Ez volt az a pillanat, amikor legszívesebben haza futottam volna. Vonakodva szedtem össze a cuccaimat és vánszorogtam a többiek után.
 Belépve a 11 osztálytermébe megálltam és szét néztem, hogy helyet keressek magamnak, de véletlenül össze akadt a pillantásom a Márkéval. Nem tudtam leolvasni az arcáról, hogy dühös-e még vagy már megenyhült. Elkaptam róla a pillantásom, amikor valaki a nevemen szólított.
 - Hé, Anna! Gyere ide! - hallottam Áron hangját.
 Mikor tudatosult bennem, hogy azt akarja, hogy a helyére üljek, eszembe jutott, hogy mit mondott Márk a  bulin. Hogy Áron szerelmes belém. Újból Márkra pillantottam, aki könyörgő tekintettel nézett rám, azt sugallva, hogy ne menjek oda Áronhoz. Viszont, amikor Áronra néztem láttam rajta, hogy várja, hogy leüljek hozzá. Hirtelen bepánikoltam. Ha most nem megyek oda Áron, tudni fogja, hogy az csakis Márk miatt van, és emiatt elveszíthetem a barátságát. Viszont, ha oda megyek, akkor Márk örökre megutál. És én egyiket sem akarom. Kit áldozzak fel a másikért?